A jóság és szeretet megtestesülése volt. 

A lélek él. Találkozunk.

A szeretet soha el nem fogy.

A szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élõk érzik.

 A te szíved pihen, a miénk vérzik, hisz a fájdalmat csak az élők érzik.

A viszontlátásra!

Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet.

Aki dönt, felettünk áll, kezében vagyunk mindannyian.

Aki hisz én bennem ha meghal is él.

Aki szeret, az soha nem feled, mert te túléled az õszt és a telet.

 Áldás emlékére.

  Áldás és béke a legszeretettebb férj drága poraira!

  Áldás és béke drága hamvaira!

 Áldás és béke drága poraira.

Áldás és béke hamvaidra!

Áldás és béke lengjen a felejthetetlen jó férj drága porai felett!

Áldás és béke lengjen drága porai fölött!

Áldás és béke lengjen porai fölött!

Áldás hamvaira.

Áldás poraikra.

Áldás reájuk.

 Áldott e hant, mely fölött a hitvesi és gyermeki szeretet lebeg.

Áldott legyen emléke.

Állítatott férje s testvéri szeretetbõl...

Állni soká fog e kő, hamarabb elporlik azonban, mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz.

Álmodtál egy öregkort, csodásat és szépet, de a betegséged mindent összetépett.

Aludjék a feltámadásig.

Aludni fogsz s nem lesznek álmaid. Aludni fogsz és nem lesz több reggeled.

Ami neked csend és nyugalom, az nekem örökös fájdalom.

Amíg éltek értünk küzdöttek, amíg élünk nem felejtjük tettüket.

Angyal lettél ez az egy vigaszunk, imádkozzál érettünk, korán letört virágunk.

Arra nem gondoltál, hogy engem itt hagytál.

Az élet fájdalom, itt az örök nyugalom.

Az igazak emlékezete áldott.

Az Isten engem is hozzátok vigyen el.

Az nem hal meg kit eltemetnek, csak az hal meg kit elfelednek.

Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik.

Az örök elválás fájdalmával emlékezünk.

Az Úr az én pásztorom.

Az Úr énnekem őriző pásztorom.

Az Úr megõrzi a ti lelketeket.

Az Úr veled.

Bánatunk végtelen, mert itt hagytál, bennünket hirtelen.

Béke hamvainak!

Béke hamvaira. Kegyeletük jeléül emeltették hálás gyermekei.

Béke lengjen drága hamvai felett.

Béke lengjen hamvai felett!

Béke lengjen sírhalmán!

Béke poraikra.

Béke poraira! Hálás kegyelet jeléül állította hû bánatos neje.

Béke veletek.

Bimbó voltál édes kis gyermekünk, mikor a halál elrabolt tőlünk.

Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg.

Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.

Búcsú nélkül mentem én el tõletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.

Csak a mi rög volt volt, vált röggé, a szeretet él mindörökké!

Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon kettétört életed. 

Csak az hal meg, akit elfelednek, örökké él, akit nagyon szeretnek.

Családi nyughelyük.

De mennyivel jobb lenne, ha ez mind itt és most lenne, elcserélném az örökkévalót egyetlen percre veletek!

De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te leszel.

Drága szép emléked örökké közöttünk él.

E példás anyának porait is áldja, hálásan tiszteli emlékét, utódja.

Édesanyánk nyugodj békében!

Édesapánk viszontlátásra, édesanyánk viszontlátásra.

Egy éve már annak, hogy örökre elmentél, életedben, pedig hűséggel szerettél.

Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet, amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.

Elég lesz-e néked köszönet helyett, hogy amíg csak élünk, fogjuk a kezed?

Elég neked az én kegyelmem.

Elérted vágyadat itt vagy a fiadnál.

Életed hajnalán letört a halál, ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll.

Életed úgy múlt el, mint egy pillanat, de emléked szívünkben örökké megmarad.

Életünk e világon véges, végére már csak a számvetés marad.

Elfáradtál az élet tengerén, pihenj csendben a föld lágy ölén.

Elmentél életed legszebb korában, itt hagytál bennünket bús árvaságban.

Elmentél, búcsúzni időd nem volt már, hiába várunk, nem kopogsz, soha már.

Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik nem szavak.

Elvitted a fényt, a mosolyt, csak egy sugarat hagytál, a szép emlékedet.

Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, akkor is, ha nincsenek már remények és csodák.

Emléked a szivünkben örökké él.

Emléked élni fog!

Emléked örökké él!

Emléked örökké élni fog szívünkben.

Emléked szivünkben él.

Emléked szívünkben örökké élni fog.

Emlékezünk.

Emlékül emeltette testvére. Béke hamvaira!

Én nem haltam meg, ami nektek voltam, még mindig vagyok.

Értünk éltél, bennünket szerettél, s bár a halál elszakított tőlünk, jóságod szívünkben él.

Ezen emléket szeretete jeléül emeltette ...

Ezt a nagy fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a könnyeket.

Fájó és megtört szívvel emlékezünk.

Fájó szívünk fel-felzokog érted, örökké szeretünk, nem feledünk téged.

Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára, a fájó szívű szülők helyett, te vigyázz az ő álmára.

Felejthetetlen édes anyjuk emlékére állították mély gyászba borúlt háládatos gyermekei.

Fiatal életed elvették tőlünk, de a lelked velünk maradt. Szeretteid.

Ha gyásznapjaink le fognak telni, idejövünk hozzád örökre pihenni.

Ha megszûnik az én szívem dobogni, idejövök hozzád megpihenni.

Ha ránézünk sírodnak kövére, szorgalmas munkádnak e sir lett a bére.

Ha vártok hát bocsánatot. Nekik is megbocsájtsatok.

Hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál.

Hiába omlik rád a sír komor göröngye, emléked itt marad szívünkben örökre.

Hiányzol közülünk, a helyed üres lett, egy váratlan pillanat megölte szívedet.

Hit, remény, szeretet. Vezéreljen titeket.

Hogy elmentél, búcsú nélkül itt hagytál, ez nagyon fáj.

Hogyha hív majd jó Istenünk, fáradt testtel ide jövünk.

Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba, szerető szüleid bánatban itt hagyva.

Igaz kegyelete jeléül állítatta ...

Imádkozzatok ott fönt az egekben.

Isten veled a viszontlátásig!

Istenem én többé már el nem veszíthetlek Emelte hû ...

Istenem legyen meg a Te akaratod.

Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt, tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.

Jézus a mi reményünk.

Jézus szive irgalmaz nekik.

Kedves gyermekem légy õrzõ angyala kis testvérkédnek.

Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja mi az igazi fájdalom.

Kis szívednek gyors lüktetése, rövid kis életednek lett befejezése.

Korán szakított le az élet vihara, mint rózsabimbót nyílása kezdetén.

Könnyes az út, mely sírodhoz vezet, Isten őrködjék pihenésed felett.

Könnyes szemmel már csak a sírodat nézzük.

Küzdelem és szenvedés volt az életünk, legyen nyugodt csendes pihenésünk.

Küzdelem volt életem, szívem megszűnt dobogni, jó testvérem, hozzád jöttem nyugodni.

Küzdelem volt életünk, fogadd be lelkünk, ó mennyben Istenünk.

Küzdöttél, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet.

Légy hû mindhalálig!

Legyen áldott emléketek.

Legyen áldott emlékezete.

Legyen álma pihentetõ... s emléke áldott!

Legyen álmotok csendes.

Legyen békés örök álmotok.

  Legyen emléke áldott nyugodalma csendes! A béke angyala s a hálás kegyelet.

 Legyen meg a Te akaratod!

Legyen örök álmod oly édes, mint amilyen keserû a bánata megtört szüleidnek.

Lelked, mint fehér galamb, csendesen messzire szállt.

Magadba zártad a sors ezernyi baját, és váratlanul, búcsú nélkül minket itt hagytál.

Már nem félek a haláltól, mert tudom, hogy egyszer ti is itt lesztek velem, újra érezhetem a szeretetet és ölelésetek.

Még most is hallom a hangodat, érzem kezed, hogy most is simogat.

Megpihenni tértem, éltem alkonyán, örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll.

Miért szakított bimbót a halál, mikor hervadt virágot is talál.

Miért vett bimbót a halál, amikor hervadt rózsát is talál.

Míg a hû fiú nyugossza álmát, kesergő szüleit vigasztalja a Hit.

Mikor testemet már roskadozva vittem, váratlanul, csendesen átkarolt az Isten.

Mindvégig azt adtad, ami a tied: nyugalmat, jóságot, örömöt, hitet!

Mint vadra a vadász ki lesben áll, úgy rabolt el tőlem orvul a halál.

Nehéz - e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családra.

Nehéz utam itt ért véget.

Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.

Nélküled üres a ház, lelkünk nyugalmat nem talál!

Nem fogjuk többé elfáradt kezedet, nem simogatjuk őszülő fejedet.

Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot, elment fiatalon, fehéren, s fekete gyászt hagyott.

Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán.

Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig.

Nincs szó, mely híven fejezhetné ki fájdalmamat, nincs szó, csak könny.

Nyíljatok a sírján, halványsárga rózsák, zengjetek éneket, énekes madárkák.

Nyúgodalom, mely elszállottál a mi szivünkből, szállj ide e sírnak drága lakója fölé.

Nyugodj békében.

Nyugodjanak a jó Isten nevébe.

Nyugodjatok békében.

Nyugodjon por teste a földnek gyomrában lelke õrvendezzen angyalok sorában.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj.

Ó kegyetlen halál, miért vittél bimbót, mikor hervadt rózsát is találsz.

Oly szomorú mindig csak egyedül lenni, valakit mindenütt hiába keresni.

Olyan seb ez, mely nem gyógyul be, olyan bánat, melyet nem ért, csak az, aki átélte már.

Olyanok voltunk, mi is mint ti, olyanok lesztek majd ti is mint mi: por és hamu.

Örök életet adott nekünk az Isten.

Örök nyugvó helyük.

Örök világosságban, békében nyugodj, soha el nem feledünk, biztosan tudod.

Öszve-omlott hamvai nyugvó-helyt felett emelt bús ...

Pihenésed legyen édes.

Pihenj csedesen.

Reményünk csillagát fedi e sírhalom, emlék keresztje rá szülői fájdalom.

Segítő szavad örökké halljuk, dolgos kezed érezzük.

Sírját e márvány, emlékét tettei õrzik.

Sok szenvedés és hosszú igen nagy fájdalmak útján érkeztem ide.

Sokat küzdöttél, sokat dolgoztál, majd sokat szenvedtél, de emléked szívünkben örökké él.

Számunkra te soha nem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Szent az igéret: hit - s örök élet!

Szeretettel emlékszünk.

Szeretetünk örökké él szivünkben.

Szeretetünk örökké veled marad!

Szeretetünk síron túl is él

Szerető szíve pihen a föld alatt, minden érted hulló könnycsepp nyugtassa álmodat.

Szerető szíved nem dobban már többet, vigasztaló szót nem kapok már Tőled.

Szeretteim ne fájjon értem szívetek, kívánom, míg éltek boldogok legyetek.

Szeretteim, én már elmegyek, küzdöttem, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet.

Isten veletek.

Szíveteket ne eméssze fájdalom, vigasz legyen, hogy örökké álmodom.

Szívük nemes volt, kezük dolgos, életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.

Találkozunk ott, ahol a szív nem fáj.

Távozásod örökre összetörte szívünk, mert rajongva szerettünk drága gyermekünk.

Te voltál a szemünk fénye csillaga, Jézuskának kicsi kis angyala.

Te voltál életem segítőtársa, szerető szívemnek kinyíló virága.

Tebenned bíztunk eleitõl fogva.

Téged kereslek, utánad vágyom, nem hiányzott így még senki a világon.

Temető csendje ad neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad.

Tetted - rendkívüli - mert a hivatás felelőssége az életösztönt is legyőzte.

Tiéd a csönd, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom.

Tiétek a nyugalom, miénk a fájdalom.

Tudom, hogy az én Megváltóm él.

Utat mutatsz, mert szívünkben mindörökké létezel.

Van-e az életben több remény, vagy csak ennyi?

Van-e létünknek célja vagy csak ennyi?

Várjuk a nagy ígéretet, enyészetből új életet.

Várjuk itt nyugodtan a feltámadást!

Veje és leánya kik hõn tisztelék emlékének e követ emelék.

Velem vagy Istenem mindig velem.

Vidám arcod nem látjuk többé, de drága emléked szívünkben él örökké.

 

   

IDÉZETEK

Egy könnyező szem annyit csinál, ahány belenéz.

„Jókai Mór”

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

„William Shakespeare”

Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,
mit megtagadtál, nincsen elfeledve...

„Babits Mihály”

Nem hiszek a könnyeknek.
A fájdalom könnytelen és szótlan.

„Márai Sándor”

A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő.

„Marcus Fabius Quintilianus”

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz.
A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

„Anakreón”

Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

„Antoine de Saint-Exupéry”

Meghal minden, és elmúlik minden

„Ady Endre”

Az Isten hatalmas nagy úr,
Sötétség és világosság.

„Ady Endre”

E földön többé sose látlak
ó, idő szaga, hangaszálak
És várlak téged, tudhatod…

„Apollinaire”

Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítanak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak

„Ady Endre”

Úgy vágytam ide, s most már szállnék

„Ady Endre”

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben

„Ady Endre”

Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek

„Ady Endre”

Sose lesz másként, így rendeltetett

„Ady Endre”

Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk

„József Attila”

Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg

„Ady Endre”

Vajon vagy-e és mink vagyunk?

„Ady Endre”

Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy

„Ady Endre”

Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet

„Ady Endre”

Most minden-minden imává vált

„Ady Endre”

S mert halhatunk bármelyik percben,
S célunk mégis az örökkévalóság,
Minden igaz ember ezért hős
S az emberszívben van a legtöbb jóság.

„Ady Endre”

Akárha lent, akárha fönt,
A szegényé csupán a csönd

„József Attila"

Az éj komoly, az éj nehéz.
Alszom hát én is, testvérek.

„József Attila”

Fáj a szívem, a szó kihül.

„József Attila”

Szoktatom szívemet a csendhez,
Nem oly nehéz

„József Attila”

Szoktatom szívemet a csendhez,
Nem oly nehéz

„József Attila”

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma

„Ady Endre”

Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek. {{Álj meg!}} Nem Előttem a Holnap. Engem vár, engem, rohanok

 

 

 „Ady Endre”